|
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítási tervjavaslata, a technikai fejlődés és az ökológiai tudatosság ütközőpontjának iskolapéldája. A létesítés körüli viták vezettek a magyar zöld mozgalom megerősödéséhez.
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer története a 20.sz. harmincas éveire nyúlik vissza. A vízlépcsőrendszer terveinek első vázlatát az 1950-es években a Budapesti Műszaki Egyetemen Mosonyi Emil professzor vezetésével alkották meg. Gazdasági és ökológiai, hidrobiológiai és környezetvédelmi megfontolások kezdettől fogva szerepet játszottak abban, hogy sem a szakmai közvélemény, sem a politikai elit nem fogadta osztatlan örömmel a tervet.
1977. szept. 16-án Budapesten a magyar és csehszlovák miniszterelnök aláírta a megépítéséről és a közös üzemeltetéséről szóló nemzetközi szerződést.
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer kronológiája:
- 1983. okt. 10.: Prágában a két fél aláírja az 1977-es államközi szerződés módosítását.
- 1985: Magyar környezetvédők követelésére és gazdasági nehézségekre hivatkozva a nagymarosi építkezést átmenetileg felfüggesztették. A Vízügyi Tudományos Kutatóintézetben (VITUKI) elkészült a beruházó saját megbízásából a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer hatástanulmánya.
- 1986. máj. 28.: A fővállalkozó kivitelező, az OVIBER (Országos Vízügyi Beruházó Vállalat) és a szintén állami monopolhelyzetet élvező MVMT (Magyar Villamosművek Tröszt) egy komplikált konstrukció keretében négy magánszerződést köt osztrák vállalatokkal. Az egyik szerződés a Donaukraftwerke AG-t bízza meg a nagymarosi vízerőmű tervezésével és kivitelezésével, a másik egy villamosenergia-szállítási szerződés, amely a konstrukció értelmében a nagymarosi erőmű beindulása után 20 éven keresztül exportált elektromos árammal törleszti a beruházás anyagi költségeit.
- 1988. szept. 2-4.: A Duna Kör kezdeményezésére létrejött Duna Konferencia szakmai nyilvánossága az első tudományos alaposságú és a közvélemény számára is elérhető, átfogó kritikáját adja a beruházásnak.
- 1988. okt. 7.: A magyar Országgyűlés 317 igen szavazattal szabad utat enged a beruházás eredeti program szerinti folytatásának.
- 1989. máj. 13.: Németh Miklós miniszterelnök kezdeményezésére a magyar kormány azonnali hatállyal felfüggeszti a nagymarosi munkálatokat.
- 1989. jún. 2.: Az Országgyűlés jóváhagyja a döntést.
- 1989. jún: okt.: Szakértői vizsgálatok. Márciusban a massachusettsi egyetem Ecologia csoportja, júniusban a World Wide Fund for Nature (Természetvédelmi Világalap) (régebben World Wildlife Fund) szakértői csoportja, a MTA ad hoc bizottsága foglalkozik a kérdéssel és elkészül a képviselők tájékoztatására szolgáló független bizottsági jelentés (más néven Hardi-jelentés).
- 1989. okt. 31.: A Magyar Országgyűlés a Hardi-jelentés alapján határozatot hoz a nagymarosi beruházás végleges leállításáról és a Csehszlovákiával kötött szerződés módosításáról.
- 1990. máj. 21.: A csehszlovák szövetségi kormány a szlovák kormányt bízza meg a kérdés megoldásával.
- 1990. nov. 14.: Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter 2,65 Md schilling kártérítés fizetésére tett ajánlattal megállapodik a nagymarosi beruházás osztrák részvételének megszüntetéséről.
- 1991. jan. 17.: A szlovák kormány elfogadja az úgynevezett C-változat építését szorgalmazó határozatot.
- 1992. máj. 7.: A magyar kormány az országgyűlés határozata értelmében máj. 25-i hatállyal felbontja az 1977-es államközi szerződést és kezdeményezi a károk helyreállításáról szóló tárgyalásokat.
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer eredeti tervei szerint az energianyerésen kívül a hajózás előmozdítása, a folyam menti területek árvízvédelmének biztosítása és a területfejlesztés lett volna a fő cél. A bősi erőmű első részét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. A létesítmény tervezett főbb egységei a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna, közepén a bősi erőművel, ill. Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső.
Forrás: Környezetvédelmi Lexikon
|
.jpg)
